La Scaloneta, avagy az argentin válogatott titka

Az argentin válogatott egyik pillanatról a másikra lett a világbajnokság egyik titkos esélyese. Legyinthetnénk, hiszen Lionel Messivel kötelező őket favoritnak tekinteni, de jelenleg az Albiceleste játszik a leghatékonyabban a vb-re kijutott csapatok közül. Mi a titkuk? Honnan az új becenév?

Lionel Scaloni sosem volt kiemelkedő játékos, de valószínűleg a nevéhez fűződik minden idők egyik legmeglepőbb vb-részvétele is, mikor Javier Zanetti helyett hívták be a 2006-os keretbe. Hiába szerepelt korábban a spanyol, angol vagy olasz ligákban, sokszor még a posztjára is rosszul emlékszünk, ugyanis össze lehetett őt keverni a Deportivo szintén argentin játékosával, Aldo Düscherrel. Utóbbi védekező középpályás volt, míg Scaloni jobboldali védő (és középpályás). Scaloni nem volt kiemelkedően gyors és technikás, viszont tanulmányozta a játékot.

Pályafutása után videóelemző lett, bekerült Jorge Sampaoli stábjába, aki akkor a Sevillát irányította, majd az argentin válogatott élére jutott. Sampaoli azonban a vb-n becsődölt, a szövetség ezért átmenetileg Scalonit nevezte ki vezetőnek, amíg megtalálják a tényleges szövetségi kapitányt. Az újdonsült vezető ugyanis nem illik bele a korábbi képbe: visszahúzódó, nem igazán szeret nyilatkozni, csak a munkára koncentrál és szereti átengedni a teret a játékosainak. Sokan úgy vélték, Messiék „megeszik reggelire”.

Az argentin szövetség hiába gondolkozott olyan szupersztár edzőkben, mint Gallardo vagy Simeone, mivel az ország már hosszú ideje gazdaságilag kilátástalan helyzetben volt,  nem maradt pénz egy ilyen igazolásra. A szövetség kényszerhelyzetben találta magát, hiszen Scalonin kívül senkire nem jutott anyagi keret, viszont időközben a fiatal szakember jó munkát végzett. Míg az oroszországi vb-n Messiék állították össze a csapatot, addig Scaloni leült velük és elmagyarázta, hogyan képzeli el a jövőt.

Fokozatosan elkezdte a fiatalokat beépíteni a keretbe, kiebrudálta azokat az öregeket, akik csak koloncok voltak és a helyet foglalták, helyükre Rodrigo De Paul és Lautaro Martínez került, illetve olyan játékosok, mint Emiliano Martínez is válogatottak lettek. Utóbbi érdekes döntés, ugyanis Argentínában hagyománya van, hogy csak „haver” kerülhet a kapuba, legyen az bármilyen formában. Emiatt nem vehetett részt vb-n Walter Benítez – mert kritikával illette a szövetséget -, viszont Scaloni ragaszkodott Martínezhez.

Fontos kiemelni, hogy Scaloni videóelemzőként rengeteg csapat játékát tanulmányozta, végül úgy ítélte meg, hogy szakítani kell a hagyományokkal, lassabb támadásépítés helyett, gyors kontrákra kell koncentrálni és egyből visszatámadni (presszing). Scaloni pragmatikus edző, képes változtatni, ennek hozadéka volt, hogy a válogatott szinte legyőzhetetlenné vált. Copa Américát nyertek, vb-selejtezőkön sikert sikerre arattak, miközben a keret megtanult egymásért küzdeni.

Ilyen utoljára a ’80-as évek második felében volt. Lionel Messi újra élvezte, hogy magára öltheti a válogatott mezét, miközben a többiek az egy mindenkiért elvet alkalmazva küzdöttek a sikerért. Az argentin sajtóban csak La Scaloneta néven emlegetik a csapatot, zenéket írnak hozzájuk, de még mindig nem nyertek vb-t, szóval a neheze még hátra van, de az elmúlt 30 évet figyelembe véve, ez volt a legígéretesebb felkészülése az Albicelestének.