A világbajnokság, amin senki sem akart részt venni

Manapság már a nemzetek egyik nagy álma, hogy kijussanak a soron következő labdarúgó világbajnokságra. Nem volt ez azonban mindig így, előfordultak olyan tornák, ahová úgy kellett összekaparni az indulókat, mert sorra mondták vissza a részvételt a nemzetek. 

Világbajnokság rendezése nem könnyű feladat, főleg akkor nem, ha alig van olyan ország, amely elutazna az adott tornára. Az 1950-es években még nem volt olyan fejletett a légiközlekedés, mint manapság, ráadásul alig telt el öt év a világháború után. Sok ország még az újjáépítés terheit nyögte, míg voltak olyanok, akik politikai (és adminisztrációs) okok miatt nem indulhattak: Németország még nem került vissza a FIFA kötelékébe, míg Japán megszállás alatt állt egészen 1952-ig, így ők sem vehettek részt.

A szervezők egyetlen országgal számolhattak, hiszen a házigazda Brazília felkészült a tornára, erős kerettel vághattak nekik a versenynek, mint végső esélyesek, de mi a helyzet a többi tizenöt hellyel? A címvédő Olaszországra számított a FIFA, de a Superga-tragédia alig egy éve történt, ahol az olasz válogatott több tagja is elhunyt. Ha nehezen is, de végül rávették az olaszokat az indulásra, akik végül repülő helyett hajóval vágtak neki a hosszú útnak.

Nem alakult jól a selejtezők lebonyolítása sem, hiszen több visszalépés történt, de ne rohanjunk ennyire előre! Ázsia egy helyet kapott a vb-n, selejtezőkre mindössze négy csapat maradt, mert a többiek nem voltak hajlandóak indulni, de végül a négyből három visszamondta selejtezősorozatot, így India automatikusan kijutott. Ők azonban nem vehettek részt, mert a FIFA nem engedte, hogy mezítláb pályára lépjenek. Egyes információk szerint, India anyagi gondokkal küzdött, nem tudták volna állni az utazási költségeket, de a FIFA még ezt is kifizette volna, csak játszanak, lehetőleg cipőben.

Dél-Amerika négy helyet kapott a vb-re (hét csapat vett részt a selejtezőben), de három nemzet (Argentína, Ecuador és Peru) automatikusan visszalépett, így négyen (köztük a későbbi győztes Uruguay) meccs nélkül jutottak ki a vb-re! Egyes információk szerint Argentína „hadban állt” a FIFA-val, de ez nem igaz. Juan Domingo Perón volt az argentin rezsim vezetője, akinek kedvence volt a labdarúgás, rengeteg pénzt ölt a sportágba – miközben a nép éhezett -, hazájában felvirágzott a labdarúgás, de félt a bukástól, így elkerülte a vb-részvételt és fenntarthatta az argentin labdarúgás felsőbbrendűségének státuszát anélkül, hogy meg kellett volna méretettnie a játékosait.

Európában tizennyolc válogatott jelentkezett a selejtezőkre, ahol hét helyért küzdöttek a csapatok. A vasfüggöny mögött lévő országok eleve nem vettek részt a selejtezőkben (Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, Bulgária stb.), egyedül Jugoszlávia játszott selejtezős meccset, de ott is akadtak gondok. Kijutottak a tornára, miután legyőzték Franciaországot, akinek időközben a sok visszalépés miatt a FIFA vb-helyet ajánlott, akik először azt elfogadták, majd visszautasították. A britek is rendeztek egy selejtezőt, ahol ugyan Anglia és Skócia továbbjutott, de utóbbi belső viták miatt visszalépett, vagyis nem hagyták őket indulni!

Az egészben az a legszebb, hogy az európai selejtezősorozatban ott volt Szíria is, akik ugyan kiestek, de akár ki is juthattak volna, ugyanis a Szíriát kiejtő Törökország legyőzte még Ausztriát is – miután azok visszaléptek -, majd a törökök visszamondták a részvételt anyagi problémák miatt. Kiknek ajánlották fel a törökök helyét? Nem a szíreknek, hanem az íreknek, akik egy teljesen másik csoportban voltak, majd utána a portugáloknak is, de végül ők sem akartak a vb-re utazni, ahogyan az időközben szintén visszalépő belgák sem. Így fordulhatott elő, hogy a tizenhat csapatos világbajnokságon végül csak tizenhárom csapat indult és a későbbi győztes Uruguay mindössze egyetlen meccset játszott, hogy bekerüljön a négyesdöntőbe, míg Jugoszlávia nyolc mérkőzéssel esett ki ötödikként!