A torna még csak most kezdődik igazán

A 2022-es világbajnokság harminckét csapatából huszonnégy már kiesett, de a nyolc fennmaradó nemzet számára a torna talán még csak most kezdődik igazán. 

Spanyolország hét góllal kezdte ezt a világbajnokságot Costa Rica ellen. Ez felkorbácsolta az embereket, most pedig kiestek. Anglia eleget tett ahhoz, hogy hozza az izgalmakat, de Kylian Mbappe és Franciaország a az útjukban áll. Brazília mérsékelte a várakozásokat mindkettőjükkel szemben.

Ugyanakkor bármelyik csapat szurkolói számára, akik még versenyben vannak ezen a világbajnokságon, a remény megmarad. Portugália a negyeddöntő előtti utolsó mérkőzésen érkezett meg igazán a buliba és ezzel alátámasztotta, hogy a java még hátravan. A történelem is azt mutatja, hogy ez igaz.

A múltban a későbbi győztesek valósággal átsántikáltak a csoportkörön. Van olyan híres Aranycipős győztes, aki a negyeddöntőig egy percet sem volt pályán. A legendás pillanatok inkább később szoktak megszületni.

Maradona késői bravúrja

Senki sem tudta úgy átvenni az irányítást egy világbajnokságon, mint ahogy azt Diego Maradona tette 1986-ban. Argentínában szívesen emlékeznek az Uruguay ellen a nyolcaddöntőben nyújtott bátor és bravúros teljesítményére, míg a negyeddöntő előtti egyetlen gólját az Olaszország elleni döntetlen alkalmával szerezte.

De az 1986-os mexikói világbajnokság első szakaszában a hangsúly nem Carlos Bilardo válogatottján volt. Brazília volt az, amely az első négy meccsén kilenc gólt szerzett.

Maradona két gólja Anglia ellen megváltoztatta az életét. A Belgium elleni elődöntőben két olyan gólt rúgott, ami vitathatatlanul még az előbbinél is jobb teljesítmény volt. A Nyugat-Németország elleni döntőben Jorge Burruchaga győztes góljához adott asszisztja tette teljessé a történetet.

A vélemények a versenyek késői szakaszában is megváltozhatnak

Zinedine Zidane volt az 1998-as világbajnokság döntőjének kétgólos hőse. A negyeddöntő előtt Zidane kevesebb mérkőzésen lépett pályára, mint Bernard Diomede.

„Nincs az a benyomásom, hogy bármilyen módon kudarcot vallottam volna ezen a világbajnokságon” – mondta Zidane az elődöntő után. Már az is sokatmondó, hogy egyáltalán szükségét érezte, hogy ezt elmondja. „Igaz, hogy nem lőttem gólt, de még egy meccs hátravan, hogy megtegyem.” És meg is tette.

Zidane második világbajnoki piros lapját a 2006-os döntőben Olaszország ellen kapta, amely nemzet minden másnál többet tett azért, hogy népszerűsítse azt az érvet, hogy a lassú kezdés nem feltétlenül jelent problémát. 1982-ben az első három meccsükön döntetlent értek el, és mégis nyertek.

Amikor Olaszország 2006-ban Ausztrália ellen egy büntetőnek köszönhetően bejutott a negyeddöntőbe, kevesen gondolták, hogy ez megismétlődik. A címvédő Brazília volt a favorit. A hazai pálya előnye Németországnak kedvezett. Argentína remekül szerepelt.

Marcelo Lippit az olasz sajtó pellengérre állította. „Lippi megpróbálta elvenni tőlünk az álmot” – fanyalgott a Corriere dello Sport a nyolcaddöntőbe jutás után. De a csapat formába lendült. A csoportkörben gólt szerző olaszok többsége nem is indult a döntőben és minden összeállt.

Hasonló kétségek merültek fel Spanyolországgal kapcsolatban 2010-ben, amikor az első mérkőzésen kikaptak Svájctól. „Spanyolország meggyőződés nélkül játszott” – mondta Luis Aragones, a korábbi edző, aki a 2008-as Eb-n győzelemre vezette a csapatot. Vicente del Bosque óvatosságát kritizálták.

Végső soron ez nem számított. Spanyolország mindössze nyolc góllal fejezte be a tornát és hazavitte  a vb-trófeát. Argentína a nyolcaddöntőbe jutásért vívott meccsük félidejéig ennél több gólt szerzett, de már jóval azelőtt hazatértek, hogy Spanyolország legyőzte volna Hollandiát a döntőben.

A hollandokra nem sok szeretettel emlékeznek a spanyolokkal szembeni meccsel kapcsoltban, aznap esti kemény bánásmódjuknak köszönhetően. Pedig hatból hat mérkőzést megnyertek, hogy ott lehessenek. Érdekes módon az első vereségüket a világbajnokság utolsó mérkőzésén szenvedték el, a spanyolok pedig az első mérkőzésükön.

Németország ezt a koncepciót 2014-ben teljesen megértette, miután hosszabbításra volt szükség Algéria legyőzéséhez. „Csak az számít, hogy ott vagyunk a negyeddöntőben” – mondta Per Mertesacker. „Egy tornán lesznek ilyen meccsek” – nyilatkozta Joachim Löw vezetőedző. „Ez a győzelemről szól.” Ezek után pedig mindent megnyertek.

2018-ban Franciaország egygólos győzelmet aratott Ausztrália és Peru ellen, döntetlent játszott Dániával, és a nyolcaddöntőben Argentína ellen vesztésre állt Benjamin Pavard zseniális találata előtt. Nekik volt a legrosszabb gólkülönbségük a negyeddöntők közül, de később méltó győztesnek tekintették őket.

Az egyéni teljesítmények elemzése

Ami az egyéneket illeti, Kylian Mbappe és Antoine Griezmann is betaláltak a döntőben, de az Aranycipőt nem tudták elragadni Harry Kane elől. Az angol csapatkapitány mind a hat gólja ezen a világbajnokságon a negyeddöntő előtt született, de ez nem mindig van így.

Paulo Rossi híres arról, hogy 1982-ben Olaszország Brazília elleni negyeddöntős mérkőzéséig nem szerzett gólt, majd hat góllal fejezte be a tornát.

A horvát Davor Suker 1998-ban nyerte meg a díjat, de ki emlékszik már arra, hogy a nyolcaddöntő előtt kevesebb gólt szerzett, mint a mexikói Luis Hernandez?