A horvátokat a saját fegyverükkel győzték le

Taktikai szempontból meglepő mérkőzést hozott a horvát – argentin elődöntő, hiszen kevesen számítottak ilyen történésekre. Lionel Scaloni megtréfálta a horvát szövetségi kapitányt, Zlatko Dalic pedig nem tudott érdemben beavatkozni a mérkőzésbe. Lehetséges, hogy Argentína tanult Marokkótól?

Dalic tehetetlen volt

Mindenki arra készült, hogy Argentína dominálja majd a találkozót, míg Horvátország a Brazília ellen látott taktikával próbál továbbjutni. A kezdőcsapatok azonban csak félig utaltak erre. A horvátok ugyanis tényleg úgy készültek, mint a brazilok ellen, még Pasalic is a kezdőben volt, viszont Argentína kényszerből váltott. A Sevilla-kontingens nem vehetett részt a meccsen (Acuna, Montiel és Papu Gómez), illetve Di María továbbra sem volt 100%-os állapotban.

Honnan lehetett tudni, hogy Lionel Scaloni kontrajátékra rendezkedik be? Onnan, hogy Leandro Paredes bekerült a kezdőbe, így két szűrő középpályással, illetve a 3-5-2-es rendszertől eltérően, 4-4-1-1-ben kezdett Argentína. Leandro Paredes és Rodrigo de Paul játékára együttesen azért volt szükség, mert a horvát középpálya nagyon labdabiztos, olyan technikás játékosok alkotják, mint Luka Modric vagy Mateo Kovacic. Meg kellett tehát oldani a középpályás védekezést.

Azért is kellett biztosítani a középpályát egy extra védővel, mert így Lionel Messit abszolút tehermentesítették. Elkerülték, hogy szembe kelljen néznie a Modric – Kovacic – Brozovic trióval, gyakorlatilag kiemelték őt középről, így csak egyetlen dologra kellett koncentrálni: támadásokra. Minél gyorsabban, minél hatékonyabban, nem kellett mélységi irányítóként a középpályás dominanciát megteremtenie, mint az argentinok korábbi találkozóin.

Dalic ott hibázott, hogy kontrollálni akarta a találkozót, de a horvátoknak ez Marokkó ellen sem sikerült. Ott is ugyanilyen mezőnyfölényben voltak, de az is csak meddő labdabirtoklást hozott. Marokkó lehozta azt a meccset kapott gól nélkül, míg a horvátoknak most is majd 75 perc kellett, hogy egyáltalán kaput találjanak (ha emlékszünk a csoportmeccsükre, ott is mindössze kétszer találták el Bounou kapuját).

A teljesítmény maximalizálása

Menjünk vissza egy kicsit az időben: hogyan tudta megnyerni a Copa Américát Argentína egy évvel ezelőtt? A 4-4-1-1-es felállással, rendkívül hasonló elgondolással, mint most az elődöntőben. Mindössze annyi volt a differencia, hogy középpályán Lo Celso és Di María voltak, de ők is tudtak védekezni. Scaloni akkor is ugyanígy átengedte a terepet az ellenfélnek, akik egy meddő labdabirtoklással vergődtek, míg a csata érdemi része a középpályán volt.

Azért is fontos ez utóbbit kiemelni, hiszen Argentína nem egészen bunkerfocival nyert, hiszen középpályán tartották a horvátokat, pont olyan távolságban Livakovic kapujától, hogy bármikor megindulhasson egy-egy kontrájuk. Mert azzal mindenki tisztában van, hogy Lionel Messi csak 5-10 méteren rendkívül gyors, hosszú kontrát nem tud vezetni. Ez utóbbira Alvárez volt alkalmas, ezt láthattuk a második gólnál, de hasonlóan mélyről indított ellentámadásból eléggé kevés volt a mérkőzésen.

Miért döntött még Scaloni ezen felállás és taktika mellett? Azért, mert tisztában volt vele, hogy Horvátországot nem tudná legyőzni, ha a horvátok leparkolnának a kapu elé. Olyan szűrőjük van, mint Brozovic, aki már többször semlegesítette Messit, ha pedig őt kikapcsolják, akkor vége az argentin játéknak. Ezért ezzel a húzással épp Brozovicot kapcsolta ki Argentína, megölve a horvát játékos legnagyobb erősségét.

A horvát sikertörténet

Az, hogy egy olyan kis nemzet, mint Horvátország kétszer is eljusson egymást követő világbajnokságon a legjobb négybe (sőt, egyszer döntőbe is), az egy csoda. Kellett hozzá az utánpótlás megfelelő felépítése, illetve egy olyan edző, mint Dalic, aki képes motiválni a játékosait. A horvát csapat kihozta a legtöbbet ebből a tornából, sokszor erőn felül teljesítettek, volt egy rendkívül masszív alaptaktikájuk.

Azonban az ő korlátaik is megvannak, ez jól látszott a mostani, illetve a 2018-as vb-n is. Leginkább akkor játszottak jól, amikor kontrákra kellett berendezkedni, így tudták 3-0-ra legyőzni négy évvel ezelőtt Argentínát. Akkor Scaloni elemzőként ott ült a kispadon és tanult az esetből. Az idei vb-n akkor volt a leggyengébb a horvát csapat, amikor náluk volt a labda hosszabb ideig, nem tudtak vele mit kezdeni.

Mielőtt azt gondolnánk, ez lenne a vége az aranygenerációnak, ez nincsen feltétlenül így. Sok függ Zlatko Dalic maradásától, hiszen a csapatból Modric, Perisic és Lovren lehetnek azok, akik minden bizonnyal már nem lesznek ott a 2026-os vb-keretben. Közülük csak Perisic játszott kiemelkedően, többiek jóval tudásuk alatt. Ha megfelelően pótolják őket, akkor négy év múlva újból meglepetést okozhatnak a mi kutyánk kölykei!