Spanyolország

A spanyolok mindent megnyertek, amit csak válogatott szinten lehetséges 2010 körül, világbajnokságot és Európa-bajnokságot is és nem igazán találták rajtuk a fogást akkoriban egyetlen meccsen sem. Aztán a stílusukra meglett az ellenszer, a játékosok kiöregedtek és jöhetett a kötelező visszaesés, csúfos szereplésekkel, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Spanyolország szereplése a korábbi világbajnokságokon

A spanyol válogatott eleinte hol elindult a világbajnokságokon, hol nem indult el, tehát voltak kihagyások, de 1950-ben például részt vettek és egyből a negyedik helyezésig meneteltek. Ezt leszámítva leginkább a csoportkörös kiesés és nyolcaddöntők jelentették a végállomást, tehát igazán fajsúlyos szereplői sosem tudtak lenni a vb-nek egészen a 2000-es évekig. Valahogy mindig az esélyes, de végül sosem teljesítő csapat képét hozták, és a végjáték mindig álom maradt számukra. De aztán jött a tiki-taka, a spanyol klubok remeklése és végül Andrés Iniesta döntőbeli gólja!

Az évezredforduló után minden csapatrészben lett kiválóságuk, védőnek ott volt Charles Puyol vagy épp Sergio Ramos, aztán középpályán passzolgatott Xavi vagy épp Iniesta, voltak szűrők és remek támadóik is, elég csak David Villa nevét említeni. Először az Európa-bajnokságon meneteltek egy igazán emlékezeteset 2008-ban, aztán már toronymagas esélyesként a 2010-es vb-re érkezve, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és megnyerték a világbajnokságot.

Nem rendeztek gólfesztivált, a labdát viszont nem adták másoknak és magabiztosnak mondható 1:0-s győzelmekkel mentek előre. A döntőben jött Iniesta, és vb-trófeát érő gólt szerzett! Azóta volt két világbajnokság, először kiestek a csoportkör után, majd a nyolcaddöntőben négy évvel később.

Hogyan jutott ki Spanyolország a vb-re?

Döcögősen indult a dolog, hiszen egy keserves döntetlennel kezdtek a görögök ellen, majd Grúziában is hátrányba kerültek a második körben, de aztán jött Ferran Torres és Dani Olmo, egy-egy találattal elérve a sikert! Aztán mindketten újra eredményesek voltak Koszovó ellen, plusz még Gerard Moreno is beszállt a buliba, és így alakult ki a 3:0-s végeredmény. Ezt követően jött egy bukás, Svédországban hiába jutottak előnyhöz, nem tudták megtartani konkrétan egy percig sem, mert jött a svéd egyenlítés, majd később a győztes találat is. A frusztrációt aztán a grúzokon vezették le, hazai közegben, saját szurkolóik előtt 4:0-ra legyőzve őket.

Koszovóba kellett utazniuk a következő körben, győztek is 2:0-ra, ismét említhetjük Ferran Torrest, mint gólszerzőt. Végül két keményen védekező válogatottal szemben zárták a selejtezőket, ebből a jól megszokott spanyolos módon sikerült kivergődniük. Végtelen mennyiségű passz követett végtelen mennyiségű passzot, majd a nagy labdabirtoklásból szereztek egy-egy gólt, így 1:0 múlták felül Görögországot és Svédországot is. 8 különböző játékosuk is eredményes volt a selejtezők alatt, tehát a stílus ugyan változik, de összességében ugyanazon az úton halad, mint a sikerkorszakban.

A spanyol válogatott taktikája és kulcsjátékosai

Nem újdonság, lehet bármilyen edző, bármilyen taktika, a spanyolok imádják birtokolni a labdát. Ennek oka nyilván sokrétű, de nagyon ritka, hogy a labdatartásra alkalmas játékosból ennyi legyen egy nemzetnek, tehát valahol elkerülhetetlen ez a stílus. Egy külföldi elemzővel értek egyet, aki szerint a 16-osok között, nincs jobb és labdabiztosabb csapat a spanyolnál, más kérdés, hogy mi történik a kapuk előtt. Nevek említése esetén, nálam kihagyhatatlan Pedri és Gavi, akik biztosítják a középpályán domináns spanyol jövőt. Még egyikük sincs 20 éves, de már domináns szereplők, mind védekezésben, mind támadásban. Valószínűleg világbajnoki győzelemre is esélyes lehetne ez a válogatott, ha tudnánk csatárokat is említeni, de nem tudunk.

A spanyol válogatott 2022-es kerete

Mire számíthatunk Spanyolországtól a világbajnokságon?

A spanyolok azt fogják hozni, amit mindig hoznak, unalomig tolizzák a labdát, és ezért utálják majd őket. Pedig ugye mindez csak a technikás inverze annak, hogy például Costa Rica arra sem képes, hogy hármat összefüggően passzoljon, ehelyett visszavontan védekezik. Tehát objektíven nézve, a labdabirtoklás közelebb áll a labdarúgás nevű sporthoz. Ha egyetlen nagy hátránya van a spanyol együttesnek, akkor az lenne, hogy nehezen szerez gólt. Emiatt aztán a csoportból való továbbjutásukat követően, egy vagy két kör után a kieséses szakaszban, el is fognak hullani. Még az sem lehetetlen, hogy egy döntetlent követően, hosszabbításban vagy épp büntetőpárbajban történik ez.